A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullatja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi...
Arthur Golden
2010. május 17., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
egyszerűen csak egy "gyűjtemény"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése