Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal a réten át;
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Szabó Lőrinc
2010. április 10., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olyan kedves ez a gondolat! :)
VálaszTörlésGyörgyi
Nagyon szép! (:
VálaszTörlésKitti
Finom, légies, lágy... egyszóval REMEKMŰ!
VálaszTörlés