csokinyuszi
egyszerűen csak egy "gyűjtemény"
csny
Rendszeres olvasók
Blogarchívum
►
2013
(5)
►
február
(5)
►
2011
(52)
►
augusztus
(14)
►
június
(2)
►
március
(19)
►
január
(17)
▼
2010
(362)
►
november
(24)
►
október
(20)
►
szeptember
(29)
►
augusztus
(27)
►
július
(24)
►
június
(25)
►
május
(85)
▼
április
(107)
Olyan csönd van
Kívánom neked a csend szépségét
A csend nem csupán
Úgy tűnik, csak az öregek
Néha csend tölti be a szívet
Néha felelni kell az élet
Vannak bűneink
A szeretet egyfajta vívmány
Végül nem bán már az ember semmit
A szomorúság nagy erő
Ha valami korán jön vagy késik
Egy bizonyos kor után
Időről időre megéri behunyni a szemedet
Nincs kézzel fogható zár
Mit is keresünk mi, ha nem a tetszést?
Az ember csak akkor értékeli
Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő
A szellem szépsége csodálatot
A szellem egyetlen mozdulatában
A sárkányunkat, démonainkat
A gyűlölködő, elutasító gondolat
A léleknek is van bája
A szeretet hangja muzsika
Helytelen azt hinnünk
Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned
Vannak pillanatok az életben
Most már biztos vagyok benne
Soha ne feledd
Van egy régi legenda
Amikor te egyedül vagy
A magány az az állapot
Elég, ha az ember elhiszi
Ugyanúgy nem tudod a bizalmat megjátszani
Utálom a gyanakvást
Mindenki kétféle beállítottságú lehet
Minden borból inni kell
Rájöttem, hogy a keresés
Emberi dolgokban - különösen, ha kényes
Ha valaki azt mondja
Elbizonytalanodni tulajdonképpen jó
Mikor hűséget követelünk
Olyan fárasztó
Különös, a magyar nyelvben összecseng
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit
Milyen kivételes ajándék a mosoly!
Boldogtalanságunk egyik fő oka
Semmi sem égeti úgy a szívet
Mióta tegnap megcsókoltalak
Megtehetnéd - a kedvemért
Nem érdekel, hogy miből élsz
Az idő túl lassú azoknak
A fájdalom senkit nem kímél
A világ nem tud legyőzni bennünket
Nem gondoltam, hogy létezik ekkora szomorúság
Ha nem próbálod meg
Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni
Nem boldog vagyok, hanem vidám
Ahogy mindig is hitte, a fájdalom
A gyötrelem és gyönyörűség határosak
Álld helyed bátran
Áttetsző arany ingében ragyogva
Mindenkiben benne lakozik valami vad
Érezd át a fájdalmat
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember
Nem hiszek a véletlen találkozásokban
Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek
Miből készült az anyag
Az igazságok közül
Minden bajra
Ha a sértést méltósággal akarod elviselni
Amíg vársz a pillanatra
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy
Ez az egy élet adatott neked
S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel
Vannak olyan napok
A fájdalom olyasvalami
Ha pedig valóban nem tehetsz semmit
Nehéz időket átvészelni olyan
Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül
Ilyen az élet!
Ne engedd, hogy a körülmények
Valahányszor azt éreztem, hogy ura vagyok a helyze...
Emlékeznünk kell arra
A tengerpartról látszik egy sziget
Barát az, akire figyelsz
A sors akkor állít minket nagy döntések elé
Abszolút szabadság nem létezik
Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk
Ha a társunk váratlanul beleszeret valakibe
A szerelem művészete abból áll
Igazi erő kell ahhoz
S a dalok tanulsága mindig annyi
Amikor megcsalják az embert
A hűségesek csak a hétköznapi
Ilyen könnyeket az ember akkor ejt
Amikor sírsz szivárvány színűvé lesz a szemed
Más ember szeme láttára sírni
Mindig mondj igent a jelen pillanatra
A szád jutott eszembe
►
március
(6)
►
február
(15)
Magamról
csokinyuszi
Budapest
"Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében."
Teljes profil megtekintése
2010. április 12., hétfő
Különös, a magyar nyelvben összecseng
Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés.
Márai Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése